A Bíró Port — A Bíró Felesége - Ann O’loughlin - Google Könyvek

Mon, 11 Oct 2021 02:21:47 +0000

St lucie

  • A bíró port florida
  • A bíró port arthur
  • Magnet ház

Értékelés: 32 szavazatból Amikor a bírósági korrupciós ügy fő tanúját holtan találják, Armando Acosta bíró válik a fő gyanúsítottá. Paul Madiani kerületi ügyészre hárul a feladat, hogy tisztázza a bírót a vádak alól. Egyéb epizódok: Ezt is ajánljuk Stáblista: Szerkeszd te is a! Ha hiányosságot találsz, vagy valamihez van valamilyen érdekes hozzászólásod, írd meg nekünk! Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!

Beszélgetéseikből tudjuk meg, mi történt a múltban, amiért Hank-nek "mennie kellett". Milyenek a családi viszonyok, mi köti össze, és mi taszítja őket. A jogi rész, a meghallgatás és a tárgyalás, csak eszköz, hogy ilyen környezetben is lássuk a két jogászt. A kémia Downey és Duvall között kiválóan működik, lassan, de biztosan barátkoznak meg a helyzettel, hogy most együtt kell "dolgozniuk". Így egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Kibeszélik a régi sérelmeket, tisztázzák a félreértéseket, mondhatni kibékülnek. Azért az ügyész ( Billy Bob Thorton) szerez hőseinknek néhány kellemetlen percet, de mire az esküdtek döntenek, ennek súlya már alig nyom valamit a latba. A többiek csak mellékszereplők, de nem szürkék, pusztán nem jut rájuk elég idő. Pedig nem rövid a film a maga 141 percével. Lassan csordogál előre a cselekmény, de elaludni azért nem fogunk. Downey kicsit átmentette a Tony Stark karakterét, most is okos, de szarkasztikus, sármos, de nagyképű, magabiztos, de magányos. Duvall zseniális a kisvárosi, szigorú, de becsületes bíró szerepében, aki mindent megtesz a családjáért, és tisztességgel szolgálja Justíciát.

Két és fél órában annyi dráma, személyes tragédia, rák, kemoterápia, elmebaj, féltékenység, eltitkolt gyerek, szakmai tévedés, alkoholizmus és kábítószerfüggőség van belezsúfolva, hogy hirtelen nem is tudnék olyan klisét mondani, ami kimaradt volna. David Dobkin rendező egyébként viszonylag jól egyben tartotta az eseményeket és érezni a filmen, hogy ki akarta egyensúlyozni a szentimentális és a drámai vonalat, de mégis erősen eltolódott a film az érzelgősség irányába. Rengeteg nyálat zúdítottak a sztorira, ami igazából teljesen fölösleges. Az érzelmes jelenetek olyan sokszor vannak megismételve, mintha minden áron a néző szájába akarnák rágni: hahó, itt most érzékenyülj el! Sokkal-sokkal kevesebb nyállal és szentimentalizmussal, és némileg több tárgyalótermi résszel A bíró egy jó film lehetett volna. Így azonban sajnos csak nézhető lett, de abban a kategóriában végülis nem rossz.