Ady Endre Szerelmes Versei

Mon, 11 Oct 2021 02:04:21 +0000

Hirdetés Jöjjön Ady Endre szerelmes versei összeállításunk. Ady Endre: Szakits, feledj! Ha van lelked a szakitáshoz, Ha van erőd a feledéshez: Szakíts, feledj! … Úgysem volt az szerelmi mámor, Csak egy szeszély, mit szít a távol. – Isten veled! … Bolondság volt ez is, mint minden, Silányság volt ez is, mint minden, Álom csupán… S én, aki mindent elvesztettem, Hogy' rohantam e lehetetlen Álom után! … Befejeztük kis regényünket, Bevégeztem már minden álmom: Hogy ki vagyok, tudod Te, édes S ha van erőd a feledéshez, Ady Endre: Búcsú Siker-asszonytól Ady Endre: Az alvó királyleány Ady Endre – A mi násznagyunk Ady Endre: A türelem bilincse Ady Endre – Be szépre-nőttél bennem Be nagyra-nőttél, Be szépre-nőttél bennem, Én kidacolt, drága szerelmem. Elfojtanálak, Ha enyhe volna multam, De bűnöztem, de nem tanultam. Sorsom fokára Szerelmes íbisz-pelyhek Most már fészket-kérőn cipelnek. Be jó dacolni, Be jó a cifra bánat, Be jó bolondulni utánad. Ady Endre – Valaki, valaki emleget Ady Endre: Szép voltál volna Ady Endre: Imádság a csalásért Ady Endre: Holnap is így Ady Endre: Az angyaloknál becsületesebben Ady Endre: Levél a sorsomhoz Gyűlöllek, vágylak S hévvel kivánlak Sorsom: hogy: teljesedj be végre S mert csupa bánat, Ha durcásan nézek az Égre.

Ady Endre szerelmi költészete – a Léda-versek – IRODALOMÓRA

Ne csókolj, Miriám. Ártalmas éj ez, Én ismerem rég. Vissza-vissza tér Szomorú, bús, igaz mesékkel. Ne csókolj, Miriám, csúf ez éjjel És csókot adni vissza nem tudok, Nem csörtet, álmos testemben a vér. Mesélni kell ilyenkor, Miriám, Árnyak kerengnek, rémülök, futok, Fogj át, öledbe hajtom a fejem, Jaj, jaj, az a sok kínos szerelem, Amely űz, hajt olyan régóta már. Ne csókolj, Miriám, Margit és Erzsi vár. Akkoriban mondatott én rólam sok dicséret és gáncsoló szó. Mondatott, hogy nagytehetségű ifjú lennék, de szörnyűképen semmisem leszek, mivelhogy szertelenségről adtam tanúbizonyságot. Nem adtam én ellenben e beszédekre semmit. Hajszolt, űzött a rosszba kergető démon, s úgy hitték, hogy megöl az éjszakázás, mivel éjszakánként a mámort kerestem, s nappal álmos voltam és buta. Mámor-árus helyeken pedig csak rossz leányokkal beszéltem én, és néha undorodtam magamtól, mert eszembe jutott, hogy e rossz leányok bemocskítanak. Május volt, és a kertben ismertem meg Erzsit és Margitot. Ők tiszta lányok voltak, és én nem tudtam ennek folytán velük beszélni.

Szerelmes versek

  1. Húsz év szex, divat, New York - Dívány
  2. Velem gesztenye festival 2019 tickets
  3. BVHSzC Dobos C. József Szakképző Iskolája - Online foglalás - BVHSzC Dobos C. József Szakképző Iskolája - Reservio
  4. Drága örökösök 44
  5. Mindenki magyarországa mozgalom weboldal
  6. Ady endre szerelmes versek e
  7. Ady Endre Három szerelmes verse - indavideo.hu
  8. Ady Endre | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár
  9. Family guy 4. évad

Ady endre szerelmes versek e

ady endre szerelmes versek a magyar

Ady Endre szerelmi költészete - Irodalom kidolgozott érettségi tétel | Érettségi.com

Hogy ott ültek a rózsák bokra alatt, csak néztem őket. Tudtam, hogy ők tiszták, és áhitottam fehér kezüket megcsókolni..... éjjelen még nagyobb volt fejemben és szívemben a mámor... És szomjas voltam tiszta kezek csókolására, és reszketve gondoltam Erzsire és Margitra. Égett az ajkam, szorult a torkom. Szerettem volna belekiáltani az éjszakába, hogy én egy tiszta leányt szeretek. : Erzsit vagy Margitot... Így jött előmbe boros pohárral az ifjú, ki szintén ott ült velünk a padon; a rózsák bokra alatt. Lázasan, susogva kérdeztem tőle: - Te is szeretsz? - Igen... - Tiszta lányt? Súgva szólt: - Erzsit... S én leborultam az ifjú vállára... Lázban égve nyögtem: Szeretem én is! Én is!... A tisztát, a szentet, Margitot... Margit és Erzsi... Jaj, Melanie is jön, Ne csókolj, Miriám, hallod: ugat, Beszélek véle, beszélek róla, Ne csókolj, Miriám, hallod: ugat, Ő volt az én királynőm... Hogy unottan köszöngetek nektek az utcán, ismerős idegenek, mit gondoltok rólam?... Sápadt vagyok, nehéz járású, alázatos... Mit gondoltok rólam?...

Kacagtok, fitymáltok, míg mellettetek elbotorkálok... Honnan is tudnátok, hogy ez a sápadt, lomha, vézna ifjú egy száműzött királyfi?..... voltam én! Rongyos cipőjű, foltozott könyökű, hatalmas királyfi. Rózsás volt az arcom, ragyogó fekete a két nagy szemem, hullámmal csapódott fehér homlokomra fekete hajam... S a trón, a trón! Hatalmas aranytrón ragyogott felém. Nagy volt birodalmam, csodásan mesés nagy. A szívem, a szívem... Az volt a legtelibb szív minden szívek között... Királynője is volt! Megálljatok... ott tanítottam a kis szobában, aztán bealkonyult, szomorú voltam volt nagyon. Künn kigyúltak, a lámpák s az én nagy szemeim belemeredtek az emberes utcába. Mellettem a leckéjét darálta a fiú, kiért négy forintot fizettek nekem... Aztán nagyon keserűnek éreztem a szívemet.... Sohase fognak az én szemeim úgy eltévedni, mint akkor. Sohase fog az szívem olyan keserű lenni, mint akkor. Sohase látom meg én többé Melaniet, ki nénje azon fiúnak, kiért négy forintot fizettek nekem... És nem tudom őt elbeszélni nektek.